Ezek voltunk. Folytatjuk 2012-ben!

Így látta a kampányt a stáb

Az alábbi rövid beszámolókat a kampányomban résztvevő 6 önkéntes írta. Önkéntesek, fene. Barátaim. A szövegekbe nem javítottam bele, csak helyesírási és szerkesztési csiszolásokat végeztem. Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiótok odaadó munkáját, lelkesedését, véleményeit, őszinteségét. Számomra egy élmény volt együtt dolgozni veletek, és biztos vagyok benne, hogy még lesz erre alkalom.
Így látták tehát a kampányt ők hatan (ábécé sorrendben):

Birtalan Csanád (Sepsiszentgyörgy – Kolozsvár) – fotó

Talán a legérdekesebb falu a körzetünkben Szék volt, ahol az első door-to-door kampányt folytattunk: az emberek népviseletben jártak a legújabb autókkal furikázva. Én eddig főleg székelyföldi (sepsiszentgyörgyi) kampányban vettem részt, ezért nagy váltás volt részt venni egy mezőségi kampányban. Sokszor nem értettem a mezőségi szójárást és gondolatmenetet, mint a “fejülfelül kanyarodjanak le” vagy a “patak csobogásával ellentétes irányban, jobbra a nagy oszlopnál” helymeghatározásokat.
Én voltam az a személy aki soha nem unta aktuális posztját a kampánystábon belül, minden héten más voltam: a kampány elején még kampány-asszisztens, majd “előléptem” az online választási portálok miatt kampányfőnökké, ezenkívül folyamatosan plakátoló/door-to-door/szórólapozó önkéntes, művészi hajlamait kiélő kampány-fotós, valamint utolsó héten önkényes/önkéntes sofőr.

László Ágota (Székelyudvarhely – Kolozsvár) – fotó

Az elmúlt egy hónapban egy jól megszervezett kampánynak lehettem részese, önkéntese. Eleinte még úgy indultunk mint 6-7 ember, de a végére egy igazi csapattá váltunk, akik megértik mit jelent “egy kis csúszás”. Ami nekem tetszett: annak ellenére, hogy “csak” önkéntesek voltunk, akik néha lázadoztak és sokat fáztak, sokszor magunkénak éreztük a kampányt, számított a véleményünk a jelöltek számára (is).
Azon településeken ahol szórványban élnek a magyarok sokszor mikor meglátták, hogy plakátokat ragasztgatunk rosszallóan néztek, majd mikor észrevették a “tulipánt” elmosolyodtak és le is szólítottak, hogy elbeszélgessenek velünk.
Sok falut bejártunk a vidéken és tapasztalhattunk a végleteket is, más volt kampányolni minden faluban és minden embernek. Én úgy érzem, hogy sokat tanultam és tapasztaltam az elmúlt egy hónapban.

Péter Hunor (Aranyosgyéres – Kolozsvár) – fotó

Aki szereti a politikát és szerepet akar vállalni a közéletben, annak a választási kampány egy kihagyhatatlan élmény.
A tavaszi kampányban, bevezetőkent, bejártam Kalotaszeget és Kolozsvárt. Vidám, nyugis kampány volt, semmi különös eseménnyel. Őszire úgy döntöttem hogy szülővárosomba és a körülötte lévő Mezőségre megyek kampányolni. A jelöltről nem sokat tudtam, de már régebbről olvastam cikkeit, s azok tetszettek. Meglepett, hogy a publicista a Mannáról hirtelen a Parlamentbe akar jutni, de nyilván onnan még jobb cikkeket lehet írni. Úgy döntöttem hát nekivágok annak ellenére hogy sokkal nehezebbnek ígérkezett mint egy kolozsvári kampány.
Pénz kevés volt. Humán erőforrás (emberke) még kevesebb. Székház nekünk már nem jutott. De a hat fős önkéntes csapat nagyon lelkes és tapasztalt volt. Nem pénzzel próbáltuk megvenni a szavazatokat hanem meglátogattunk minden magyar családot és mindenkit meghallgattunk. Székházként a jelölt otthonát használtuk ami magában egy különleges hangulatot teremtett, az egész csapat a kampány végére egy nagy család lett
Bejártuk az egész Mezőséget. Tapasztalhattam az  valódi különbséget az elmélet és a valóság között. Elméletileg a körzet 16%-a magyar. Ez így is van. De sok faluban ez a magyarság annyira szét van szóródva hogy alig minden ötödik ház magyar. Így van ez Bonchidán ahol a magyarság 20 éven belül bizonyára elrománosodik. Sok falu pedig vészesen el van öregedve. Magyarpalatkán a magyar szavazatok felét csak mozgóurnákkal lehet valószínűleg beszerezni. A lakosságnak fele alig állt fel az ágyból hogy fogadjon minket. Földvár pedig mintha egy másik világ lenne.
Mezőségnek ez az időszak egy fordulópont. 20 éve valószínűleg nem figyelt fel senki sem arra, mi folyik itt. A helyi elnökök nem képesek segíteni a falvaikat (mert nem voltak kiképezve erre), vagy sok esetben nem is akarják. Megyei szinten senki sem tesz komoly lépéseket. Időnként leküldik a pénzt a falvakba, csakhogy ott nem tudnak mit kezdeni vele. Képviselői szinten pedig arra a vidékekre koncentrálnak amelyek a jövőben is képesek lesznek egy mandátumot biztosítani. S az egyszerű falusi embernek senki sem mondja el hogy jobban jár ha elmegy városra, mert ott amellett hogy jobban élhet, megőrizheti magyarságát is.
Itt már nem pénzről vagy parlamenti képviseletről van szó. Itt arra van szükség, hogy 18 év után a magyarság végre szerveződjön, kommunikáljon, alakuljon ki egy hálózat melyen keresztül tényleg együtt mehetünk tovább.
Kampánynak vége. Mi megtettük a dolgunkat. Az önkéntesek részéről fantasztikus élmény volt, remek barátságok alakultak ki, még néhány hasznos kapcsolat is. Most csak reméljük, hogy mikorra ránk kerül a sor lesz még kit képviselni.

Simon Zoltán-Norbert (Detrehemtelep – Kolozsvár) – fotó

2008 nyarán megalakult a Kolozsvári Ifjúsági Fórum, azaz Kifor melynek  tagja lettem. Ugyanakkor elvállaltam, hogy a 7.  körzetbe kerülő képviselő jelöltet támogatni fogom.
A közgyűlésen eldőlt, hogy Tihamér lesz a jelölt az említett körzetben. Egy olyan jelöltnek bizonyult aki  a rendelkezésére álló erőforrásokat kellőképpen ki tudta használni. A kampány nem egy naponta megjelenő cikk volt hanem koncertek, operettestek,  jelképes ajándékok. Amennyiben Kolozsváron kampányoltam volna valószínű, hogy most azt a pár millió lejt számolgatnám, ami az önkénteseknek jár. Viszont számomra nem az anyagi rész volt a maradandó, hanem az a sok tapasztalat új infó mellyel, ha akartam ha nem, részesültem. Bár Mezőségen lakom számomra idegen volt egy  pár település de így megismertem a hagyományőrző székieket, a konzervatív búzaiakat, a furcsa bonchidaiakat stb. Tihitől megtanultam, hogy igazából milyen kell legyen egy jelölt hozzáállása, hogy kell lebonyolítani egy kampányt. A jelölt nem egy felsőfokú lény, hanem ő is ember akivel lehet viccelődni, meglehet osztani gondolatokat, lehet társalogni, megértő, emberközeli. Emelet kellőképpen megismertem csapattársaimat. Egy buli során rálehet jönni, hogy valaki mennyire jól táncol, hogy szórakozik. A suliban, arra hogy mennyire kitartó intelligens, a KAMPÁNYBAN sokkal többre. A pontosság, kitartás kreativitás, humorérzék, szervező-meggyőző képesség tükröződik a különböző kampánystratégiákban. Úgy érzem, hogy jobban megismertem csapattársaimat, új barátságokat kötöttem.
Számomra egy pozitív élmény volt ez a kampány.

Székely Tünde  (Magyarszovát – Kolozsvár) – fotó

Minden olyan hamar történt…nem is tudtam, hogy mi is az a KAMPÁNY. Most már tudom és nagyon örülök hogy részt vehettem. Egy különleges élmény volt amelyben megismerkedtem sok emberrel, a csapattársakkal, akik időközben a barátaim lettek. Ugyanakkor különböző kultúrákkal, szokásokkal amelyek nekem ismeretlenek voltak habár Mezőség nagyon közel áll hozzám. Elég nagy a Mézőség, de azáltal, hogy a csapat tiszta szívből végezte munkáját csupán 7 embernek együtt a képviselő jelölttel és a szenátor jelölttel sikerült bejárni a körzet összes települését. Egy különleges hangulat volt a csapaton belül mindenki egy célért küzdött és ha minden jó akkor meg lesz a várt eredmény is.
Egy rendkívüli élmény volt számomra ez a kampány!

Tasnádi Zsolt (Aranyosgyéres – Kolozsvár) – fotó

Három hétvégén volt szerencsém besegíteni Tihi kampányába. Első alkalommal vehettem részt egy igazi, jól megszervezett kampányban. Az előző választásokon Gyéresen is tevékenykedtem, de azok annyiból álltak, hogy leosztottuk a plakátokat az utcafelelősöknek, esetleg elkészítettük a névre szóló leveleket az aranyosgyéresi családoknak. Ez lényegesen más volt, hiszen a door-to-door emberközelsége teljesen új volt számomra. Elbeszélgetni az öreg nénikkel, bácsikkal, betekinteni a vidéken élő emberek világába teljesen új tapasztalat volt. S dacára a kibírhatatlan novemberi hidegnek, minden öreg néni mosolya, bácsi barátságos kézfogása erőt nyújtott nekünk a további munkához. Aranyosgyéresen a magyar emberek többsége legjobb esetben közömbös az RMDSZ-el szemben, míg ezekben a falvakban mindenhol kedvesen fogadtak, megosztották velünk a vasárnapi süteményüket és minden faluban akadt egy-egy gazda, akik megpróbálta bebizonyítani, hogy az ő pálinkája a legjobb kerek e világon.
Vasárnap, a választások napján otthon üldögéltem és küldözgettem a szavazásra buzdító sms-ket, s hiába a kényelmes fotel vagy az otthon melege, mert ez más volt. Személytelen és mondhatom akár, hogy reménytelen küldözgetés is. Mert a több mint 60 sms-re egyetlen pozitív válasz sem érkezett, míg a falvakban a nénik buzdításunkra csak azt válaszolgatták, hogy hogyne fiam, ha mi nem tartunk össze, akkor ki? S most azon gondolkozom, ha minden fiatal így gondolkodott volna hány jelöltünk jut be vasárnap? Hol van a mai fiatalok felelősségtudata? A következő négy évben tehát ez a mi dolgunk és nem is kevés: megszólítani a fiatalokat.

Kedves mezőségiek, kedves gyéresiek: köszönöm!

Köszönöm a bizalmatokat, a kitartásotokat, a munkátokat. Nem sikerült bejutnunk, de a körülményekhez képest tisztességes eredményt értünk el. 3404 szavazatot kaptunk, amellyel a harmadik helyen végeztünk 16,1%-al. Bevallom, tekintettel léve a hatalmas munkára amit befektettünk, a pozitív visszajelzésekre, ennél valamivel többre vártam. Százalékban ugyan megnöveltük az RMDSZ eredményét 14%-ról, 16%-ra, de abszolút számban vesztettünk szavazatokat. Sajnos Kolozs megyében a vidéken való gyengébb részvétel általános trend volt, és ebbe beletartozott a mi választói kerületünk is. A következő időszakban meg kell vizsgálnunk ennek az okait.

Úgy érzem megtettünk minden tőlünk telhetőt a Mezőségen. Az interetnikus környezethez képest (alig 15,7 %-a magyar a választói kerület lakosságának) talán az egyik legintenzívebb és legsokoldalúbb szorványvidéki kampányt folytattuk az RMDSZ-ben.

A kampányom számokban:

• 12 magyar és vegyes faluban folytattunk intenzív door-to-door kampány
• 5 falun ment keresztül a Szavazni menő országos ifikarán
• 5 operett estet tartottunk amelyeket a jelöltek bemutatkozásai előzték meg
• 1 Dancs Annamari koncertet és 1 Joco Junior koncertet tartottunk – mindkettőnél bemutatkoztak a jelöltek
(olyan falvakba vittünk ezeken keresztül hagyományos és modern magyar kultúrát ahol ilyen műsor évtizedek óta nem volt)
• 7 gyülekezetben istentisztelet után és 1 szüreti bálon is bemutatkoztunk
• 2 blogot és 1 naponta frissülő online fotógalériát tartottunk fenn. Számtalan beszámolónk jelent meg az RMDSZ központi és a megyei  honlapján.
• 3 magyar és 2 román interjúm jelent meg, és számos kisebb beszámoló a megyei és országos sajtóban
• 4 rádiószereplésem (Kolozsvári Rádió) és 1 tévészereplésem (TVR2) és 1 tévériportom volt (TVR1), mindenik a hivatalos kampánypercekben
• 2 esetben mondott támogató beszédet Sógor Csaba EP képviselő, 2 esetben László Attila megyei RMDSZ elnök, 1-1 esetben Fekete Emőke megyei tanács alelnök és Vákár István megyei tanácsos
• 6 teljes napot kampányoltunk Aranyosgyéresen az utcán. Ebben benne volt 3 piaci kampány, 6 utcai kampány, 2 gyár előtti szórólapozás
• 730 aranyosgyéresi magyar család címére küldtünk ki választási Direct Mailt. Tekintve a gyéresi magyarság számát, ez a levél a gyéresi magyarok legalább 85-90%-hoz eljutott.
• Kb. 40 faluban plakátoltunk Aranyosgyéres városán kívül. Minden falut ahol komolyabb magyar közösség van 2-szer, 3-szor plakátoltunk újra. Legalább 1 adag román nyelvű plakát eljutott olyan falvakban is ahol alig, vagy egyáltalán nincsenek magyarok. Olyan falvakban is plakátoltunk, ahol bevallásuk szerint a helyiek sosem láttak még RMDSZ-es plakátot. Utolsó héten egy teljes választói kerületre kitérő újraplakátolási, plakátfrissítési körutat folytattunk le.
• A választások napján mozgósító körutat tettünk meg. 5 nagyobb magyar faluban és Aranyosgyéresen segítettük a helyi mozgósítás szervezését

Végül, ahogy számítottuk a képviselő hely a PSD-s Vasile Soporan és közöttem dőlt el, hisz a liberális jelölt nagyon gyenge eredményt ért el, a demokrata jelölt szavazatai pedig a kolozsvári és a tordai kollégáit erősítették. Ha megyei szinten kellő különbséggel a PSD előtt lettünk volna, én kaptam volna a mandátumot. Ehhez azonban hiányzott legalább 7-8 ezer szavazata az RMDSZ-nek megyei szinten, ami nem kis szám.
Soporan, megyei PSD elnök, a választói kerület favoritjaként indult már az elejétől. Az, hogy nem sikerült legyőzni még a visszaosztási rendszerben sem, nem túl nagy meglepetés, bár néhány óráig úgy tűnt, hogy sikerülni fog. Idegfeszítő nap volt a tegnapi. Csalódásra végül is okunk nincs. Megtettük a legtöbbet amit megtehettünk. 2 hónapig koffeinen és szendvicsen éltünk, napi 4-5 óra alvással, beletettünk mindent.

Ilyen ez a választási rendszer, és ilyen ez a vidék. Nehéz kerület volt, alig esélyes. Tudtuk ezt az elejétől. Ennyit sikerült kihozni belőle.

A 3404 szavazat nem vesz el. Hozzá fog segíteni a megyében vagy valahol Erdélyben egy másik magyar jelöltet a bejutáshoz. Munkánk eredménye tehát az RMDSZ 5% fölötti bejutása és egy erősebb RMDSZ frakció is.

Magam részéről köszönöm a segítséget és a bizalmat, és üzenem minden mezőséginek és gyéresinek, hogy bennem barátra és támogatóra találtak az elkövetkező időszakban is. Függetlenül attól, hogy hol leszek, számíthatnak rám!

Eredmények forrón (updatelve)

RMDSZ országos eredmény: 6,41 % és 6,17 % – első küldetés teljesítve!

Biztos befutók első körből eddig: Kelemen Hunor, Markó Béla, Kerekes (Maros), Kelemen Atta, Korodi, Borbély László, Verestóy, Gyerkó (Hargita), Pál (Hargita), Antal (Hargita), Lakatos (Bihar), Derzsi (Bihar), Cseke (Bihar), Olosz (3szék), Édler (Sepsi), Bokor Tibor (3szék), Albert Álmos (3szék), Márton Árpi (3szék), Erdei (Szatmár), Varga (Szatmár), Günther (Szatmár), Seres (Szilágy). Frunda Vásárhelyen 48%-on van az exit poll szerint. Határeset, ha egyből nem, visszaosztásból megkapja.

RMDSZ Kolozs megyében: 16,68%  – feltehetően meglesz a 2 képviselői és egy szenátori mandátum. Mandátumesélyes körzetek: Kalotaszeg, Kolozsvár 3,4, Mezőség, Hegyvidék. A szenátusnál a legnagyobb esélye EKP-nak van, szerencsére. – második küldetés teljesítve

Az eredményt az Ügyvezető Elnökség majális utcai nagytermében vártuk a sajtó jelenlétében. Egy jó videó erről itt nézhető meg. A Kolozsvári exit-poll eredmények meg itt.

A saját választói kerületem eredményei – harmadik küldetés eredményére még várni kell vagy 2 napot.

A Mezőségen nem készült exit-poll. Egyetlen kolozsvári TV csatorna sem foglalkozott a vidékkel, csak a városra koncentráltak sajnos. A pártok ugyanígy.
Kevés biztos adat érkezett eddig be. Abból amit tudok egyelőre úgy néz ki, hogy jó eredményt hozunk a körzetben. Legtöbb magyar érdekeltségű helységben az általános részvételi arány csökkenésénél kisebb mértékben csökentek a magyar szavazatok. Sőt néhol növekedtek is. Ez azt jelenti, hogy a Mezőségen jobban fogunk szerepelni százalékban mint a helyhatósági választáson. Eredmények községi szinten:

Szék: összesen leadott szavazat: 921, ebből RMDSZ 826 (júniusban: 1245 és 724)
Aranyosegerbegy: összesen leadott szavazat: 1698, ebből RMDSZ 311 (júniusban: 1924 és 271)
Magyarszovát: összesen leadott szavazat: 733, ebből RMDSZ 325 (júniusban 1038 és 471)
Búza: összesen leadott szavazat: kb. 620, ebből RMDSZ kb. 270 (júniusban 796 és 379)
Alsódetrehem: összesen leadott szavazat kb. 1100, ebből RMDSZ kb. 140 (júniusban 2014 és 120)
Mezőcsán: összesen leadottat még nem tudni, de RMDSZ 40 szavazatot kapott (júniusban 15 szavazat)

Aranyosgyéres: összesen leadott szavazatot még nem tudni, az RMDSZ 575 szavazatot kapott (júniusban 563 volt) -jó kampány, szép munka

[Update hajnali 2:45]

A Citynews szerint az eredmény a következő a választói kerületemben:

Colegiul 7, 21.1120 voturi

Cristian Haiduc (PD-L) – 6.990 – 33,09%
Vasile Soporan (PSD) – 5.891- 27,89%
Czika Tihamér (UDMR) – 3.404 – 16,1%
Avram Gal (PNL) – 2.388 – 11,3%
Alexandru Tulai (PRM) – 686 – 3,24%
Traian Catinas (PNG-CD) – 403 – 1,90%

Mezőségi választói kerület hivatalos eredményei itt: http://www.becparlamentare2008.ro/rezul/13/CD_13_7.pdf 

[Update dec. 1 - 11 óra: az aranyosgyéresi elnökünk, Bandi bácsi szerint bejutottam. PSD-sek számolták ki a párhúzamos megyei számolásuk alapján. Felhívták és gratuláltak neki - én egyelőre szkeptikus vagyok, várjuk ki a végét]

[Update dec. 1 - 14 óra: a pártok és a mi számításaink szerint is a mezőségen Vasile Soporan, PSD-s jelölt nyert. Én is erre számítottam, bár néhány óra erejéig még éltek a remények. A másik rossz hír, hogy EKP nem jutott be, helyette Szedilek Lenke lesz a szenátor. A két képviselőnk úgy néz ki, hogy Máté András Kalotaszegen, és Pálfi Zoltán a hegyvidéken. Az utóbbi 1800 szavazattal lesz képviselő, míg Csoma Boti 5 ezer felettivel én 3400 felettivel estem ki. Ez van, ilyen hülye ez a rendszer.]

[Update dec. 1 - 22 óra: 1 dolgot le kell szögezni: nem tekinthetők biztosnak a sajtóban megjelent leosztások, eredmények. Eddig annyi biztos, hogy Máté András bejutott. A többinek ami itt és a médiában is elhangzott nagy esélye van, de nem tutti. Meg kell várni az országos leosztást. Az is lehet, hogy csak 1 képviselőnk marad a végén, mert a libik országos szinten 12%-al vannak felettünk, és lehetséges, hogy ez rosszul csapódjon le a megyében ránk nézve. Reméljük nem lesz így. Holnap estig többet tudunk.]

[Update dec. 2 - 17 óra: Végül nem jött össze a szenátori hely Kolozs megyében sajnos. A hivatalos leosztások eredményei már láthatóak a BEC honlapján. Klikk: http://www.becparlamentare2008.ro/rezul/rep_mand_et2.htm ]

Egy súlyos, általánosan jelzett probléma: sok magyarnak szánt szavazat ment el különböző más kisebbségi pártokra a magyarabb falvakba. Az ok az lehetett, hogy azok neve is nagyon hasonló volt az RMDSZ-éhez: valamilyen Uninea ……lor din Romania. Több faluból jelentették, hogy pár szavazat ment olyan kisebbségi szervezetekre, amelyknek normálisan nem lehetne itt szavazatuk: tatárok, törökök, örmények, szlovákok, stb. Ezt csak a képviselői szavazólap szenvedte meg, hisz a szenátusin nem szerepeltek ezek a kisebbségi szervezetek. Így általában néhány szavazattal kevesebbünk van a képviselőknél mint a szenátoroknál.

[A bejegyzés állandóan frissül]

A Mezőségért szavaztam

Aranyosgyéresen, délután fél 5-kor: egy őszinte, emberközeli politikáért, a politikum fiatalításáért.

Erdély szívéből mindenkiért! – kampányzáró bejegyzés

Ez a szlogen van rajta azon a több ezer plakáton amely ellepte az utóbbi 1 hónapban a Mezőséget és Aranyosgyérest. Miért lett ez a kapányszlogenem? Mert ez az én hitvallásom. Ízig-vérig transzilvanista vagyok. Az erdélyi identitástudat megerősítése politikám egyik legfontosabb célja.

Mekkora esély van egy közös, modern transzszilván identitástudat kialakítására? Az talán nem kérdés, hogy a 1.5 millió erdélyi magyar receptív erre. Hisz az erdélyi öntudat alapértelmezésből ott van bennünk. Ezen növünk fel, ezt tanuljuk a magyar iskoláinkban, ezt halljuk az istentiszteleteken és részben ezt megerősíteni vonulunk fel március 15.-én is. Legtöbben sem Magyarországgal sem Romániával nem tudunk teljes mértékben azonosulni. Az erdélyi öntudat félig meddig tehát túlélési, önértelmezési szükséglet.

Ebből szempontból az a fontosabb kérdés, hogy hogyan állnak hozzá a románok az erdélyi identitáshoz. Az erdélyi németek (szászok) és svábok mára már annyira kis számba vannak jelen, hogy bár létük, szellemiségük, és örökségük fontos, nem számítanak meghatározó elemnek.

Erdély negyedik közössége, a romák egyelőre eléggé nehezen vonhatók be ebbe az identitásba. Szétszórtságuk, megosztottságuk, vékony értelmiségi rétegük, és a román, illetve sok helyen a magyar közösségekbe való előrehaladott asszimilációjuk, egyelőre meggátolják őket abban, hogy politikailag komoly tényezők legyenek.

A kérdés tehát a románok. Mit gondolnak a románok az erdélyiségről? Hajlandóak-e azt a nemzeti identitásuk elé, vagy legalább mellé helyezni? Egy részük bizonyosan igen. Mindannyian emlékszünk a Sabin Gherman-féle M-am săturat de România bombára. Akkor még nagy szenzáció volt ez a nézőpont, nemzeti botrány lett belőle. Később jött a kolozsvári Provincia lap, amely talán először ültette egy oldalra az erdélyi román és magyar értelmiségieket.

Az „erdélyi büszkeség” még egy igen képlékeny dolog például a Mezőségen is, de tény, hogy jelen van. Nem egyszer találkoztam a kampányom folyamán olyan megfogalmazásokkal, hogy végső soron mindannyian erdélyiek vagyunk, közös gondjaink vannak, és ha már együtt éltünk eddig, együtt kell dolgoznunk ezután is. Vájt füleknek közhelyesnek tűnhet, de egy mezőségi vegyes lakosságú faluban ez a hozállás lehet az erdélyi identitástudat csírája.

Kétségtelen az is, hogy jelenleg sem a románoktól sem a magyaroktól nem lehet és nem is szabad elvenni nemzeti, etnikai identitásukat. De pontosan annyira igaz az is, hogy minderre egészségesen ráépíthető egy erdélyi regionális öntudat. Európában számos példát találunk arra, hogy multietnikus vidékek a nacionalizmusok fárasztó ütközése helyett inkább egy közös regionális identitást választottak. Ilyen Svájc, ilyen Belgium, ilyen valamilyen fokon Nagy-Britannia, és ha sikeres lesz a projekt akkor effele halad Bosznia-Hercegovina is. Persze ezen területek mind különböző történelmi hátterek, örökségek, viták, lehetőségek és megoldások eredményei. Az is igaz, hogy nem mindegyik mondható sikeresnek, legalábbis egyik sem igazán konfliktusmentes. De így vagy úgy működnek. Példák arra, hogy a megfelelő kompromisszum-készséggel van lehetőség egy etnikai öntudat feletti működőképes regionális identitás meghonosítására.

Kérdés, hogy Erdély esetében ez működne-e, illetve van-e értelme. Azt hiszem, hogy visszatekintve az utolsó 250 év megosztó nacionalista ütközéseit (úgy a papíron létezőket, mint a vérbe torkollottakat), megnézve a mostani állandó feszültséget, megér a dolog egy próbálkozást.
Annál jobban így van ez, hogy az Európai Unióban a regionális érdek, identitás, önkormányzás különleges hangsúlyt kap. Bizonyíték erre az uniós források régiók szintjén való leosztása, az országhatárokon átívelő regionális együttműködések támogatása, és maga, az EU régiói képviselőiből álló, Régiók Bizottságának juttatott magas szintű konzultatív szerep.

A transzilvanizmus újraértelmezését román és magyar értelmiségieknek közösen kellene végrehajtani. Hogy ez sikerüljön el kell kölcsönösen ismernünk egymás kultúráját, örökségét, igényeit. Szervezhetnénk például több szakmai kerek asztalt történészekkel, művészettörténészekkel, bölcsészekkel, antropológusokkal, szociológusokkal, regionális értékekben érdekelt politikusokkal. Hisz az egyik legnagyobb gát az információcsere. Másik gát az egymás megértésének az igénye. Kevés román értelmiségi van aki hajlandó nyíltan vitába eredni az erdélyi magyarok Trianon óta elszenvedett államilag levezetett asszimilációjáról, demográfia kiszorításáról Erdély nagyvárosaiból, de legalább annyira kevés erdélyi magyar értelmiségi van aki képes lenne elfogadni az, hogy az 1867-es kiegyezés utáni „boldog békeidők” a románoknak iskolavesztéseket, politikai korlátokat, nyelvi diszkriminációt jelentettek.

Talán el lehetne jutni arra a szintre, hogy mindkét fél elismerje saját bűneit, és elismerje a másik érdemeit, megértse például azt, hogy Erdély egyformán jelenti a Şcoala Ardeleană örökségét, a Segesvár szász gyöngyszemét, Kolozsvár magyar belvárosát, kávézó kultúráját és a romák fantasztikus zenéjét. Erdély egyformán szegényebb lenne a völgyekben meghúzódó ortodox kolostorok, a csíksomlyói katolikus búcsú és Brassó evangélikus Fekete Temploma nélkül. Készítettem pár hónappal ezelőtt egy videót is erről:

Erdélyben mindenkinek helye van, mindenki öröksége egyformán fontos. Erről szólhatna az erdélyi identitás. Elkezdhetnénk ezt mindenkibe tudatosítani.

Én felvállaltam ezt a mezőségi kampányomban, és fel fogom vállalni ezt egy esetleges mandátumom folyamán is. Nemcsak a magyarok előtt, hisz nekik kell a legkevesebbet magyarázni az erdélyi identitás fontosságát, hanem a románok előtt is.

Erdély szívéből indultam el a politikában 2008 novemberében.

Mindenkiért! Erdélyért!

Egy lazább interjú a Figyelő.ro-n

- Sepsiszentgyörgyrõl származol, Kolozsváron tevékenykedtél, most meg a mezõségi körzet képviselõjelöltje vagy. Honnan ez a hosszú út idáig?

Dédnagyapám Kanadában politizált a ‘30-as években, miután az első világháborúban körbejárta a legtöbb keleti és nyugati osztrák-magyar frontot. A családom apai ága a királyföldi (szászföldi) Halmágyról származik, édesanyám kiskapusi, bár Nagyszebenben született. Ennek ellenére évtizedek óta mindketten büszke szentgyörgyiek. Én már 8 éve élek Kolozsváron, de 2 évet éltem New Yorkban is. Szóval nálunk a családban hagyomány az új otthon teremtés, könnyen alkalmazkodunk. Szentgyörgy a felnevelőm, Kolozsvárt a szívemben zártam, a Mezőség egy új lehetőség földje számomra.

- Erre mondja a székely, hogy te egy “multilateral dezvoltat” vagy. Amikor az RMDSZ felkért, hogy legyél képviselõjelölt, mennyit tudtál a Mezõségrõl, annak gondjairól?

Alapfogalmaim voltak. Jártam néhány faluban korábban is. Ezenkívül részt vettem egy Mezőségről szóló konferencián, illetve a Kolozs megyei RMDSZ-en keresztül is voltak részletes információim a vidékről. Ennek ellenére be kell őszintén vallanom, hogy mélyebben az utóbbi 2 hónap intenzív kampányolásában ismertem meg a régiót és az itteni embereket. Nagyon más világ ez mind Székelyföld, nagyon sok empátiát igényel. Az interetnikus környezet és egy-egy falu viszonylagos elzártsága másféle erdélyi magyar világot hozott létre mint amihez szokva voltam. Kétségtelenűl nehezebb, és kihívásokkal teli az itteni közösség élete. Nagyon sokat tanultam az utóbbi hónapokban, és nagyon szívesen dolgoznék együtt a jövőben is az itteni magyarokkal, függetlenül az eredménytől.

- És milyenek ott a magyarok? Miben különböznek a székelyektõl, azon kívül, hogy nem pityókának nevezik a burgonyát? (mosoly)

A pityókát amúgy használják ők is, bár ritkábban. Nos, amint mondtam az interetnikus környezet meghatározza őket. Nem könnyű pár mondatba mindezt elmondani, de megpróbálom. Először is szerényebben élik meg magyarságukat. Sokan meséltek a múltjukból olyan történeteket, ahol a nemzetiségükért érte őket megalázás. A román hetykéző többséghez vannak szokva, és még mindig lassan állnak át arra a mentalitásra, hogy nekük is lehetséges a lehető legnyíltabban és legbátrabban kinyilvánítani nemzeti érzéseiket. Persze van néhány szinte színmagyar falu, mint pl. Szék vagy Vajdakamarás, amelyek nagyon hasonlítanak Székelyföldre, de nem ez a jellemző. Román többségű környezetben a magyar megnyilvánulás sokkal nagyobb érték mint Székelyföldön. Egy magyar műsor, egy magyar koncert, egy zászló vagy akár egy magyar választási plakát kincsnek számit. Többen kértek el tőlünk plakátokat, csak hogy kitehessék az ablakaikba. Ilyen szempontból hálásabbak mint a székelyek. Természetesen nem kell mondanom, hogy tökéletesen beszélnek románul, sok román barátjuk van, és emiatt is jóval toleránsabbak és kiegyezőbb-pártik mint a székelyek.

- Te mit tudnál tenni mint képviselõ annak érdekében, hogy nyíltabban vállalhassák magyarságukat a magyar emberek, Mezõségen? Vagy mit ajánlanál nekik? Megoldható ez a probléma egyáltalán, vagy õk kell megtalálják az ehhez vezetõ utat?

Nézd, ide idő kell és sok munka. Nekünk többet kellene foglalkozni a helyi magyar vezetőkkel, képzéseket, tréningeket kellene tartani arról, hogy milyen törvényi keret védi ma a kisebbségek jogait, milyen módon léphetnek fel bármilyen diszkrimináció ellen. De nemcsak ilyen ismeretekben látok hiányt. Nehéz általánosítani, de gyakran az alapvető politikai kultúrával is sok a gond, hisz nagyon sokan nincsenek tisztába azzal, hogy miben segíthet egy önkormányzati, megyei, vagy kormányzati szerepvállalás. Olyannal is találkoztam, hogy a helyi tanácsosunk nem tudta, hogy mit tehet, ha a tanácsban éppen magyarellenes intézkedéseket hoznak meg. Nem tudta kit hívhat fel, kitől kérhet segítséget, milyen jogorvoslati lehetőségek vannak. Egyértelműen képezni kellene a helyei vezetőinket, és ők majd tovább adhatnák ezt a tudást a közösségnek. Én felajánlottam segítségemet ezen a területen ahol csak tehettem. Ha sikerül bejutnom, ez lesz az egyik első nagy projekt aminek nekilátok. Ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy a román környezet változzon. A románok között is néhol még erős az intolerancia, de ez a helyzet egyértleműen enyhűlőben van. Évekkel ezelőtt nagy megrökönyődés volt egy-egy kétnyelvű tábla, ma már olyan helységekben is tárgyalások folynak ezek kihelyezéséről, ahol nincs meg a bűvős, amúgy véleményem szerint túl magas, húsz százalék.

- Nem kötekedni akarok, de a “kell, kellene, meg kellene tenni” szavak és szófordulatok több politikus szájából is elhangzott már egy párszor, legyen az román vagy magyar nemzetiségû. Te, mint pályáját most kezdõ politikus ezen tovább tudsz lépni majd, van lehetõség a “kell, kellene” szavak helyett majd “megcsináltam, megcsináltuk, végrehajtottuk” szavakat látni újságban, hallani TV-ben, rádióban?

A „Megcsináltuk”-ról a magyar politikában sokunknak egy eléggé nagy hazugság jut az eszünkbe (mosoly), de ettől függetlenül ez továbbra is egy kulcsszó, igazad van. Azt is mondtam az előbb, ha „sikerül bejutnom, ez lesz az egyik első nagy projekt aminek nekilátok.” Neki fogok látni, és meg fogom szervezni. Forrásokat lobbizok ki rá, képzőket szervezek be, programot találok ki. Állandóan informált emberek hálózatát fogom létrehozni a Mezőségen, és megteszek minden tőlem telhetőt, hogy felrázzuk a közösségeinket ezen keresztül. Kezdő politikusként nem tudok mást adni mint a becsület szavamat. Tényleg dolgozni szeretnék. Én elejétől kezdve egy őszinte politikát folytattam, és a lehető legőszintébbet szeretnék ezután is. Másnak értelmét sem látom 2008-ban.

- Úgy legyen! Te Tihamér, minket ebben a pillanatban az foglalkoztat közben a legjobban, hogy a Mezõség egyik képviselõjelöltjének melyik lehet a kedvenc számítógépes játéka?

Mivel legalább 3 éve lehetett utoljára olyan, hogy volt több időm játszani a kedvenc játékom is, annak az évnek az egyik slágere: Cossacks. Imádtam a napoleoni korszak hadseregeinek az ősszállítását és más államok lerohanását. Különösen a hatalmas tengeri csatákat élveztem nagyon. Azok a holland ágyúk…

- És ki az ellenjelölted abban a térségben? Neki melyik a kedvenc játéka? (mosoly)

Hát van belőlük 5 darab. A PSD-s Soporan olyan játékokat szeretheti, amelyekben bónuszpontokat adnak az árulóknak, hisz besúgott a szekunak vagy tíz évig. A PD-L-s Haiduc kedvenc játéka valószínűleg a Counter Strike, hisz úgy lett multimilliomos, hogy minden más konkurenciát kinyírt a környezetéből, így egyedül forgalmaz magas áron műtrágyát a vidéken. A PNL-s Gal minden bizonnyal a Super Mario-t szereti, hisz mindent túlél, jelenleg a 8. pártjában van. Van még két nackó ellenjelöltem is, egy PRM-s, meg egy PNG-s de ők szerintem nem tudnak játszani, hisz láthatóan fogalmuk nincs miről szól egy kampány 2008-ban.  Nem is baj ez.

- Ennyit a számítógépes játékokról és az ellenjelöltekrõl akkor. November 30-án ne játszodjunk ugye?

November 30-án ne játszodjunk, hisz a jövőnk nem játék. Majd másnap komolytalankodhatunk eleget, hisz úgysem tudunk igazán átszellemülni a 90 éves évfordulós „nemzeti ünnepen”.

http://www.figyelo.ro/napi-figyelo/interju-czika-tihamerral-a-cossacks-et-szereto-mezosegi-kepviseloje.html

Lesznek még szép napjaink – kampányzárón voltunk

Voltak eddig is bőven, és lesznek még. Egy ilyen napon volt kedden az RMDSZ marosvásárhelyi országos kampányzárója is. 5000 ember, egyként énekelte Koncz Zsuzsa és Bródy János közismert számait, 5000 ember egyként jelezte a hihetetlen lelkesedést és siker iránti akaratot.

Nem vagyunk Amerikában, ez nem az Obama kampánya, ahol a politikai kommunikáció következő évtízedeit láthatjuk élőben már most. Nem vagyunk még egy nagy román párt sem, ahol dézsából öntik a pénzt. De amit az erdélyi magyar kisvilág ki tud hozni politikai showműsor szempontjából, az kedden megvolt Vásárhelyen:

Ez a kampány igazán kellemes, szép, magasztos, ünnepélyes része. Ez a show. Ebből nyugatabra sokkal több van. Nekünk általában csak kettő jut, egy a kampány elején és egy a végén. De örülünk ezeknek is nagyon

Csaba, Bia és jómagam a rendezvény végén

További képek a rendezvényről itt.

Hogy miért mondtam a címben, hogy lesznek még szép napjaink? Hát ezért:

3 nap, 3 fok minusz – 5 falu, 5 különböző világ

Az eddigi legintenzívebb, legérdekesebb és legnyersebb kampányhétvégében volt részünk. Intenzív, mert nem volt semmiféle szünetünk sem előtte, sem közben, érdekes mert nagyon különböző magyar közösségeket ismertünk meg belülről is, nyers mert újra mindenki őszinte volt, mi is, a választók is.
Minden napról teljes híranyag íródott, úgyhogy itt most csak nlhány érdekességet emelnék ki, a többi infó jöjjön majd a linkek által.

Kezdődött minden péntek este, mikor is egy egész napos plakátolási körút után megérkeztünk Aranyosegerbegyre. Egerbegyen egy kb. 1400-as magyar közösség van egy ennél is nagyobb román lakosággal együtt. A magyarok híres zöldségtermesztők, a románok olaszországból hozzák haza az eurókat és építik túl a magyarokat. Az operett 8-kor kezdődött, de mi még 8:10-kor valahol Torda és Aranyosgyéres között dudáltunk a nagy sorban, amely tisztelt tengerészkapitányunk gyéresi látogatása miatt alakult ki. Szóval megpróbált betenni a kampányunknak Băsescu, ha még nem is tudatosan. Persze gyéresi gyárlátogatása sem kampány volt. A műsor felénél érkeztünk meg, nem zavartuk azt. A végén jutottam szóhoz, a tapsvihar után. Nem túlzok, tapsvihar volt. Ebben a kultúrotthonban vagy tíz éve nem volt magyar rendezvény. Kb. 50-en voltak, és nagyon örültek neki. Csak annyit mondhattam: segítsenek, hogy segíthessünk visszahozni a magyar közösségi életet ide.

A hivatalos hír: http://kolozsmegye.ro/friss-hirek/segitsenek-hogy-segithessunk-czika-tihamer-aranyosegerbegyen.html

Szombaton rosszul kezdődött a nap. Bonchidán valami félreértés folytán a helyi RMDSZ vezető egy gyűlést hívott össze reggelre a parókián, annak ellenére, hogy mi csak door-to-doorról beszéltünk. A gyűléssel nem lett volna baj, ha tudtunk volna róla, és siettünk volna, hogy ne késsünk el. A késésünk már eleve lefárasztott néhány helybélit, de a java csak ezután jött. Bemutatkozásom második mondata után rám szegezte egy illuminált fiatalember az örök aranykérdést: mit adott nekünk az RMDSZ? Hiába is jöttek a válaszok, a kérdés tovább folytatódott, újra és újra. De hol a fogható érték, a csomag, a pénz? Az egész helyzet az egyik kedvenc Brian élete jelenetet juttatta eszembe: mit tettek értünk a rómaiak? Na de ezen kívül még mit tettek értünk a rómaiak? Kétségtelen azonban, hogy a bonchidai magyarságot elhanyagolták a központból. Hogy miért, hogy mennyire ezt nehéz felmérni, de ők nagyon így érzik. Kétségtelen azonban az is, hogy ők is képtelen megszervezni magukat. Senki sem kezdeményez, és közbe szétszéled egy közösség a román tengerben. Ezen dolgoznunk kell. Meg kell szerveznünk a helyi magyar közösséget.
A gyűlést követő, annál jóval pozitívabb door-to-door után átmentünk Bonchidáról Visára, ahol Fekete Emőke is csatlakozott hozzánk. A falu bejárása már két ok miatt is nehezebb volt: a hideg és a nagyon hideg. Néha furcsa dolog mínusz 5 fokban szürkületben vagy már sötétben holdfénynél falun bekopogtatni, bemutatkozni, odaadni néhány szóróanyagot és arra kérni, hogy szavazzon az RMDSZ-re. Első ajtónyításra nem mindenki értette, hogy mi is folyik itt, kik jönnek be a korom sötét, kihalt, jéghideg utcáról ilyenkor, de a második mondat után már jött a mosoly, és a válasz, hogy természetesen elmennek és ránk szavaznak. Ha bejutok kezdeményezni fogom, hogy ezután mindenfajta választás valahol április és szeptember között legyen megtartva. A kampányhoz napfény kell, és meleg, higyjék el nekem.

A hivatalos hír: http://kolozsmegye.ro/friss-hirek/czika-tihamer-bonchidan-es-visan.html

Vasárnap két teljesen más világ várt ránk. Magyarpalatka a mezőségi magyar szórványfalu arhetípusa. 700-800 éves magyar templom a dombon, román kori freskó maradványokkal és grófi címerrel, csökkenő magyarság az utóbbi 2-3 száz évben beözönlött román tengerben. Palatka azonban nem akármilyen falú. Cigányzenész dinasztiák formálódtak itten, többek között a híres Magyarpalatka Banda is. Reggel door-to-dooroztak az önkéntesek a helyi gondnok segítségével a magyarokat felkeresve. Később Zsiga bácsival az Árpádok korát idéző templomban mutatkoztunk be az istentisztelet után. Nehéz nagyokat mondani egy ilyen helyen. Valahol kavargott bennem a szomorúság is, hisz az én családom is egy olyan faluból származik amelynek templomában az árpád korral találkozol, de amelyben ma már a magyar szó a különlegesség. Palatkán az iskolájukat kérik vissza az egyházuk által a magyarok. Nehéz dolguk van, beépítkezett egy szekus az udvarába még a hősidőkben. Akadályoztatja ahogy tudja a visszaszolgáltatási folyamatot. Jogi úton megy az ügy tovább, reméljük sikerrel.

Vajdamakarás, ó vajdakamárás, miért nincs belőled még tíz a vidéken? Szép nagy falú, rendezett utcákkal, ápolt udvarokkal, épülő, újuló házakkal, jól megszervezett magyar közösséggel. Nem véletlen talán, hogy ide nagyon sokat befeketett az RMDSZ kormányról. Aszfaltozás, vízvezetés, új hídak, felújított iskola, nemsokára befejezett új óvoda, már projekt szintjén elfogadott sportcsarnok. Bementünk 1-1 udvarra, már ha este is volt, elég volt hogy meglássák a tulipán jelét a sálamon, máris jött a mosoly és a szerencsét kívánó kézfogás. Mi kell egy ilyen sikertörténethez? Jó helyi vezetők, akik szervezni és lobbizni tudnak, jól kereső közösség, demográfiai stabilitás és természetesen odafigyelő RMDSZ.
Az eddigi legsikeresebb operettelőadásban volt részünk. Kb. 60-70 ember tapsolta végig az estét. Itt is ez volt az első előadás a kultúrban vagy 10-15 éve. Biztosan nem felejtik el. Mi sem ezt a falut. Köszönjük Vajdakamarás!

Kampánybeszédem a vajdakamarási előadás előtt (elnézést a felvétel minőségéért, mi egy ilyen csorróbb kampány vagyunk):

 

 

És a hivatalos hír: http://kolozsmegye.ro/friss-hirek/ahol-az-eredmenyek-beszelnek-vajdakamarason-kampanyolt-czika-tihamer-es-petho-zsigmond.html

Amúgy soha nem voltam igazi operett rajongó. A te rongyos életről sem elsősorban a Csárdáskirálynő, hanem inkább a hasonló című kedvenc Udvaros Dorottya filmem jutott mindig eszembe. A hétvégén azonban 3 profi előadás és nagyon sok csillogó, örülő szem meggyőzött arról, hogy az operett, jól és humorosan előadva, igazi magyar nemzeti kincs. Ehhez igaz kellenek Madarász Lóriék és a magyar kultúrára kiéhezett mezőségi magyarok könnyes arcai is.

Fotók a hétvégéről ott jobbra ->>>>> egy kicsit feljebb, klick a More Photos-ra.

A két csodaalapítvány Bonchidán és Válaszúton

Mivel nincs már egyszerűen időm és erőm megírni bejegyzés formájában is azt amit a tegnap Hegedűs Csillával és Balla Ferivel megbeszéltünk, jöjjön a hivatalos hír szövege. A lényeg benne van. A többit képzeljétek el 3 szinte mindenben egyetértő, tenni akaró, ember beszélgetéseként:

November 18-án, kedden, Czika Tihamér képviselőjelölt Bonchidán és Válaszúton egyeztetett a helységek két legfontosabb civil szervezete vezetőivel.

Bonchidán Hegedűs Csilla, a Bánffy-kastélyt felújító, és az itteni kulturális és oktatási tevékenységeket működtető Transylvania Trust Alapítvány vezetőjével tekintették át az alapítvány munkáját és problémáit. Az RMDSZ képviselőjelöltje kijelentette, a román államnak aktívabban kellene támogatnia az örökség-mentő civil szervezetek uniós forrásokhoz való jutását. Ezért olyan jogszabály-módosítást fog kezdeményezni, amelyben a román állam egy közös, külön erre a célra létrehozott alapból felvállalja a strukturális alapokból ilyen célokra lehívható összegek pályázatainak a pályázó által biztosítandó önrészt.

Az RMDSZ mezőségi képviselőjelöltje Válaszúton, Balla Ferenccel, a Mezőségi Szórványkollégium igazgatójával tárgyalt. A szórványkollégium diáklétszáma állandó növekedésben van, így az azt fenntartó Kallós Zoltán Alapítványra egyre nagyobb költségterhek hárulnak. A kollégium jelenleg csupán magyarországi támogatásokból, és magáncégek felajánlásaiból tartja fenn magát, s segíti magyar oktatáshoz a hátrányos szociális helyzetből kikerült magyar gyerekeket, vagy olyan falvakból származókat, ahol már megszűnt a magyar nyelvű oktatás.

Az RMDSZ mezőségi képviselőjelöltje elengedhetetlennek tartja, hogy belátható időn belül megoldást találjanak arra, hogy a román állam is ismerje el a kollégiumot oktatási háttérintézményként, és biztosítson anyagi támogatást számára, akár országos, akár megyei forrásokból.

„Mindkét alapítvány nehéz körülmények között hihetetlen értékű munkát végez a mezőségi magyar oktatás és kulturális örökség fenntartása érdekében. Ezen kívül ezek a szervezetek a román környezetben élő helyi magyar közösségeket is összefogják, rendezvényeikkel, programjaikkal. Teljes felelőséggel felvállalom képviselőként a támogatásukat. Egyik módját ennek abban látom, hogy a civil szervezetek közhasznúsítási törvényének kritériumait objektívebbé és elérhetőbbé kellene tenni, ugyanis ezek jelenleg nagyon szubjektívek, és általában a politikai klientúra érdekeit szolgálják. Egy törvény által közhasznúvá nyilvánított alapítvány állami támogatásban részesül, amely nagyban elősegíti a működését. Szükség van ugyanakkor egy olyan törvénymódosításra is, amely külön választja az országos, és helyi érdekű közhasznúsítási folyamatot, ezáltal kisebb, helyi érdekeket szolgáló civil szervezetek is könnyebben közhasznúvá válhatnak, állami támogatáshoz juthatnak. A romániai, erdélyi civil társadalom megerősítéséhez, ez a folyamat elengedhetetlenül szükséges” – jelentette ki a szövetség mezőségi képviselőjelöltje.